Manapság mindenki blogján vagy twitter profilján látom, hogy elment/megy/készül nyaralni a barátaival/párjával/kiskutyával/nagymacskával undsowas. Engem meg ez a dolog évek óta nyomaszt. Ha megyek nyaralni ( 2 éve nem voltam már), akkor a szüleimmel kell mennem, mert a barátaim nem igazán járnak semerre, akik meg mennek, vagy nem hívnak vagy éppen akkor mennek, amikor én nem tudok elszabadulni. Páromnak meg mások a tervei és szokásai e téren, mint nekem. Szóval, ha nyaralni vágyom, egyelőre maradnak az őseim és a tesómék. Nem rossz ez, nem panaszkodom, de 25 évesen az ember már nem a szüleivel szeretne nyaralni, pláne nem akar babysitter-t játszani azalatt a kis szabadság alatt, amit a jó állam bácsi megenged a dolgozó népnek…
Szóval azt mondom néktek, teljesen mindegy, hogy a Balaton partra mentek, az udvaron sátoroztok vagy külföldre mentek, ha azokkal mehettek, akikkel szeretnétek és jól érzitek magatokat, semmi más nem számít!

Újabban rengeteg filmet nézek szabad időmben, ez adta az ötletet, hogy itt is megosszam feletek pár filmélményemet. Ajánló lesz ez, nem kritika, nem lesznek spoilerek, vagyis nem a filmek tartalmáról fogok írni, sokkal inkább arról, mire számíthattok majd a filmben.
Kinézve az ablakon, havat és befagyott tócsákat látok, így mi sem lehetne aktuálisabb téma, mint a jég.

Az első film, amit figyelmetekbe ajánlok nem más, mint a Jégi dícsőségünk. Egy film, melyben a főszereplők első ránézésre Dumb és Dumber benyomásúak, utána már inkább homoszexuálisaknak tűnnek . A film az ellenségekről, barátságról, kihívásokról szól első sorban, viszont nyugodt szívvel merem ajánlani, ha szeretnél egy jót röhögni egy filmen, amely mögött mégis komoly tartalom és gondolatok vannak.

A második film pedig az Ice princess. Némileg könyedebb film, leginkább férfi olvasóimnak ajánlom. Ennek oka nem más, mint hogy az egyik főszereplőnő maga Hayden Panettiere, a Heroes sorozat szőke üdvöskéje, aki – a bulvárhírek szerint- jelenleg Vladimir Klitsko kedvese. A filmben több a drámai esemény, nem igazán lehet rajta nevetni, de mégis egy kedves és szeretni való film benyomását kelti. Könnyed szórakozáshoz mindenképp ajánlom !

Arra kérlek titeket, hogy ha megnéztétek valamelyik filmet, akkor írjátok le benyomásaitokat. Érdekel, mások hogyan látták ugyanazt!

Akkor lássuk a tavalyi évemet összefoglalva. Nem tudok aludni,gondoltam,vmi hasznosat is csinálok már:). Tavalyi szilveszterem a Csónakház nevű helyen töltöttem egy jó kis trancebuli berkein belül akkori barátommal, Barnabással, valamint kedves felvidéki barátaimmal. Utána egy medencés buliba invitáltak,ahonnan reggel 7-8 körül evickéltünk haza,miután kockásra fagytam és felfáztam. Utána egy elég unalmas, ám kegyetlen időszak következett, rengeteg bulival és még több veszekedéssel és sírással. Ennek az ámokfutásnak aztán pünkösd hétfőn vetettem véget, mikor is elegem lett abból, hogy semmibe vesznek, megaláznak és úgy érzem magam, mintha vmi idióta lennék, akit titkolni meg szégyelni kell. Ezt az időszakot nem is tudom, melyik szám jellemezhetné, talán ez:Man on the run Aztán egy vergődő időszakom következett, ebben mászkálástól elkezdve minden volt, de most nem említenék olyan dolgokat,mint Milán, mert röhögő görcsöt kapok így is Ez az időszak a: Find yourself. Aztán jött életem legfájdalmasabb, egyben legboldogabb időszaka is . 2009.júl.23-a, ez a nap az,amikor először beszéltem Petivel mail-ben . Vicces volt, mert én akkor is mászkáltam, akár csak ő, mentek nyaralni, úh reggel még otthonról (H.szoboszló) írt nekem mailt, délután a nővérééktől (Sárkeresztes), este pedig a nyaralójukból (Balatonkenese) Szóval, éljen a mobilnet! Aztán elkezdjünk beszélgetni msn-en is, úgy éjfél körül, majd megbeszéltük, hogy találkozunk. Ekkor mondtam el neki, hogy én Aug. 1-én elrepülök egy hónapra Amerikába, úh döntse el, hogy most akar látni vagy majd szeptemberben. Végülis összehoztuk, hogy júl. 25-én találkozzunk. Az is vicces volt, mert ő konferencián volt (amiről először úgy tudtam,h Ableton, majd szakításunk után 2 nappal tudtam meg, hogy egy MLM dolog volt), én pedig a szüleimmel voltam vásárolni az amerikai utazásomra. Végülis úgy 22:45-re sikerült is összehozni a találkozót . Emlékszem, mennyire fáztam, elég szeles nap volt, úh a kocsiban melegedtem . Aranyos volt, tudta, hogy utálom a house-t, de nála csak house cd-k voltak akkor, így minden számnál megkérdezte,h elkapcsolja-e Reggel 6 körül aztán haza is keveredtem . Mivel ő még maradt akkor Bpn, megbeszéltük,h másnap is találkozunk. Du 4 körül át is jött hozzám. Rossz volt, m úgy tudtuk, akkor látjuk egymást utoljára, majd 35 napig nem. Majd hétfőn, mikor indultam volna Rio Summer Festre, írta, hogy mennyire nagyon hiányzom neki, én pedig, hogy ne mondjon ilyet, mert utána megyek Szoboszlóra. Mire ő poénból beírta, h menjek, én pedig tényleg képes voltam levezetni hajnalban 274km-t (egyszer megnéztem,h ennyi volt háztól házig). A következő 2 és fél napot náluk töltöttem, be lettem mutogatva mkinek. Majd 29-én du rohamléptékben hazatűztem. Tényleg siettem, du 3-kor még kocsit mostunk Szoboszlón, fél 7-kor már a Nyugatinál voltam teljes partydíszben . Aztán kaptam tőle az sms-t,h mivel 30-án van a névnapom, feljön hozzám és eljön velen Rioba, úh elmentem neki jegyet venni . 31-én végig aludtunk meg próbáltuk feldolgozni, hogy én alig 24 óra múlva elrepülök. Olyannyira nem akartam elmenni, hogy 23:30-kor kezdtem el pakolni. Fél 3 körül tudtam csak elaludni, ami azért volt vicces,mert 04:30-kor keltem én, Peti 5-kor, tesóm fél 6-ra jött értünk és mentünk a reptérre. Bár, eddig rend szerint szídtam Petit,h mekkora szemét, azért el kell ismernem, h akkor sokat segített. Iszonyatosan sírtam…nem akkor, amikor elindultam a tranzitba és nem is akkor, mikor ott ültem, hanem, amikor a busszal kivittek minket a géphez és, amint szálltam fel, láttam őt és láttam,h sír. Sír,amiért elmegyek és, amiért ő nem tudott velem jönni . Az egyik utolsó sms-ben írta is,h legyek erős, ne sírjak, megvár és úgy is lesz még elég időnk . Aztán Atlantából írtam neki,h remélem, nem keltem fel,várom a csatlakozásom,stb. Pár sms-el később a következőt kaptam tőle: “Nem irigykednek,csak soha nem láttak még ennyire boldognak.Pedig 10 éve barátok vagyunk.Ennek örülnek ennyire:)” Azt hiszem, ezt az időszakot leginkább ez a szám jellemzi:The sound of goodbye. Illetve az egyik közös számunk, amit rongyossá hallgattunk és azóta is kellemes emlékek fűznek hozzá: Hot Aztán telt-múlt az idő, 2 hét után haza akartam jönni, ki is mentem a reptérre,h átrakassam a jegyemet, de közölték,h 2500 dollár lenne, mert nem cserélhető…Bőgve mopedeztem vissza a hotelbe. Aztán hazajöttem, majd 11 nap múlva szakítottunk Milyen ironikus, nem?! Vki, aki aug. végén még arról áradozik,h neki nem kell soha senki más és mennyire imád és mennyire vár és milyen jó lesz majd veled lakni és hű meg há, ezen kijelentése után alig 10 nappal szakít veled. Egy olyan mondvacsinált indokkal, hogy megbukott a fősulin,átkerült fizetősre,de a szülei nem fizetik,haza kell költöznie, összeomlott az élete és nem akarja, hogy így lásd. Aztán egy iszonyatosan kínzó szakítás, csókkal, könnyekkel, ölelésekkel, bocsánatkéréssel,hálálkodással. Akkoriban sokat hallgattam ezt a számot és azóta is sokat jelent: Lonely girl. Végül nagy nehezen,pár levél nyugtató és nem kevés koktél segítségével, de lezártam magamban. Aztán megismertem Endorilt . Valakit, aki teljesen a te képmásod, csak éppen ellentétes nemű kiadásban . Itt meg is ragadnám az alkalmat, h megköszönjem neki a barátságát és,h leszögezzem,h nem, mi nem járunk és nem is fogunk ! Úh minden jó,ha vége jó alapon összességében jól zárult a tavalyi évem. Úh a végére egy ilyet kaptok: Out of nowhere

Bocsánat, hosszú lett, de végre egyszer nem címszavakban írtam le vmit, hanem úgy,h mki megértse!

Van olyan,h az ember elkövet hibákat.Van,h többször is ugyanazt.Van,h naiv és elhiszi,h léteznek kivételek,h van olyan,h valaki más,mint az eddig megszokott.Elhiszed és elkezdesz hinni.Hinni és bízni.Bízni abban,h ő majd értékel,h neki majd talán fontos leszel,h rá majd számíthatsz,ha baj van.És akkor egyre jobban megnyílsz és hiszel.Majd hibázol és bocsánatot kérsz,de ő hajthatatlanul haragszik.Te is,magadra!Majd jön a felismerés,ő is ugyanolyan.Jön a csalódás,a könnyek és a fájdalom.Kezdhetsz mindent elölről.De megtanulhatnád,h a világ nem változik és te sem.Ez a sorsod,s küldetésed,mondhatni a végzeted…

A tehetetlenség az egyik legrosszabb és legkegyetlenebb érzés a világon. Amikor van valaki, akinek valami baja van. Érzed,h segítségre szorulna, minden erőddel azon vagy,h segíts, de nem tudsz. Nem tudsz, mert nem engedi, mert nem akarja! Mert makacs. Makacs és önfejű, akárcsak te magad! Nem csoda…hasonló bolgyóállás alatt látta meg a napvilágot. De mégis, mégis ittvan az érzés, a gondolat, ami nem hagy nyugodni: segítened kellene, hiszen annyi mindent köszönhetsz neki! De mégsem tudsz…és ezen pörögsz. Pörögsz, agyalsz és ötletelsz. Tudod,h pihenned kellene, mert beteg vagy, mégsem tudsz. Nem tudsz, mert ez jár a fejedben. Hogy mégis mit tehetnél vagy hogyan. Faggasd? Ne faggasd? Hallgass? Beszélj? Nyílj meg? Vagy mégsem? A válasz sosem egyszerű. Igazán nagy csatákat nyerni csak áldozatok árán lehet. Áldozni kell valamit, h kaphass is vmit, ez így fair. Csak nem mindig igazságos….

Szokásos módon, év vége közeledtével elszaporodnak a jóféle bulik . A MutriStation-ös partykat nem számítva, túl vagyok egy FR 2009-en, jön majd a SoC, Guetta, Sirens party, illetve a szilveszter is, ami egyelőre TBA . Az év végén szokásos mixekről nem is beszélve ! A szokásos ASOT yearmix, amire még mindig lehet szavazni, továbbá drága barátaim közül is többen emlegették már, h belecsapnak a lecsóba . Többek között Pepe, Infectedmann vagy Netman is . Korábban már pedzegettem, h én is zeneszerkesztésbe kezdek, egyelőre az a bajom, h túl kevés hely van a vinyómon,h új stuffokat szerezzek be zenei téren. Kéne már az a WD My Book nagyon :S Vki megvehetné nekem igazán 500GB-s Firewire-ös, köszi!

Voltam ma karácsonyi ajándékokat venni a családnak…de hát ez egy vagyon! Pedig alig vagyunk néhányan! A másik gáz dolog, h kézügyességem nulla, kül. saját kezűleg csinálnék vmit. Anyámnak meg trance mixet csak nem adhatok, nagyimékról nem is beszélve! Apropó karácsony…24-én még nem tudom,merre leszek. Szüleimnél csak 25-én lesz a családi összejövetel, szóval, aki gondolja, vendégül láthat .

Mki piszkál,h írjak, de hát tényleg nincs miről Vagyis, amiről lenne, arról nem írok, mert azért mégis csak van nekem magánéletem is ! Ezen túl viszont csak ilyen unalmas dolgaim vannak, mint elkezdtem nézni a Rescue me-t, jövő héten jelentkezhetek a DE-re és társai . A melókeresésről meg inkább nem is írok,mert katasztrófális egyszerűen … Legalább vmi sikerélményem lehetne, de hát nincs…Evvan!

A legjobbabb érzés, amikor ugyanahhoz a dologhoz egyszerre fűz égető vágy,h átéled,megtapasztald,érzed,lásd,benne légy,stb; ugyanakkor rettegés,félelem és negatív töltet fog el,ha belegondolsz,h mennyire rosszul is érinthet,mennyit veszíthetsz,csalódhatsz,lehangolhat. Érdekes kettős játéka ez az elmének J. Az emberben ez a szép,h egy dolgot tud(na) optimistán és realistán (a pesszimisták szerint legalábbis) felfogni. Én ezzel mindig úgy voltam,h hangulatfüggő a hozzáállásom. Ha valamit nagyon akarok,hajlamosabb vagyok a realitásra,mint amikor tök8 alapon naiv gyermetegséggel belevetem magam a „jóba”. Most több ilyen dolog is van terítéken. Az egyik első és legfontosabb,h erőteljesen fontolgatom egy podcast elindítását, aminek a címét és koncepcióját is összeraktam már fejben J. A másik dolog, a remixelés. Sok-sok számot gondolnék újra és trance-esítenék kicsit. Ezen felül megvan már 5-6 mashupötlet is, csak hát kis nyuszi vagyok elkezdeni. Mikor időm lenne rá, akkor általában kedvem nincs vagy hulla fáradt vagyok, amikor meg nem érek rá,akkor mindig megvan az ihlet meg a lelkesedés. Murphy bácsit csókoltatom! Szóval most ott tartok,h kedv meg ötlet, meg nézegetem az erre alkalmas szoftvereket, de örök elégedetlenként a saját munkámmal szemben elég nehéz dolog az ilyesmi J.

Azt ittenvagyon még ez a suli bigyó is. Ugyebár hivatalosan a BCE-GTK IT manager szakjának hallgatója vagyok, gyakorlatilag kb 2 hét után rájöttem,h a posztgraduális képzési forma alapjaiban véve nem nekem való. Ennyi faszságot 4 év alatt nem sikerült összehozniuk drága professzoraimnak kommunikáció szakon, pedig higgyétek el, igyekeztek nagyon ! Oké, tudom, mennyibe fájt a szüleimnek a dolog, de amellett,h nem érdekel, elvégezni sem tudnám, simán buknék statisztikából…érteni értem, csak nekem ez olyan bugyuta. Nekem a statisztika operacionalizálási része tetszik, meg maga az empirikus kutatási rész vonz. Az,h ebből mindenféle spekulatív konzekvenciát levonjak a torzítás elég magas hatásfokával, “kösznem” kategória! A másik kedvenc tantárgyam a Számvitel J. Annál viccesebb dolog a világon nincs, azt látni kell! Továbbá ott vannak még az olyan finomságok, mint IT management nagyvállalatoknál,ami azért jó, mert szép neve van, gyakorlatilag meg semmi értelmeset nem takar. Szóval a lényeg,h ez egy drága 2 hét volt…Viszont találtam egy nekem való master képzést…csak hát Debrecenben. Amivel nem is lenne gondom, de mit kezdenék a lakással? Meg suli mellett a meló necces. Bár Debrecen nem egy Szombathely, ahonnan az ember csak menekül haza, mert annyira szocreál. Meglássuk majd, mint mondanak a zősök, mert ugyebár ők mindig mindent jobban tudnak,mint te és persze csak a javadat szolgálják Ez így annyira tipikus, namindegy.

Szóval most így ezeken kattogok, ha lesz vmi fejlemény,valszeg tudatom. Addig is gyűjtöm a számokat a műsorhoz, ami vagy lesz, vagy nem. Rajtatok is múlik !

A múltkori live streamben ígértem, h megpróbálok olyan dolgokról írni, amik nem csak engem érintenek. Kicsit szakmámba is vág,ami manapság a kereskedelmi rádiózással,pontosabban a frekvenciamoratórium és az ORTT jóvoltából a csatornaengedélyekkel folyik. Aki nem tudná, annak megemlítem, h Magyarország 2 legnagyobb halgatottságú és vételkörzetű (a 2 valszeg szorosan összefügg ) kereskedelmi rádióadásának kívánják megszűntetni a frekvenciaengedélyét, h 2 új politikai rádióadónak adhassanak helyet. Le van ez már zsírozva kéremszépen, jó előre. Választási évek következnek, kell a kampányhadjárathoz a propagandaadó. Sajnos, a hatályos médiatörvény értelmében fellebbezésnek helye nincs a döntés ellen. Tehát hiába a több tíz, esetleg százezer tiltakozó hallgatói aláírás, a döntést maximum felülvizsgálják, de ennyi! Az ombudszman (sosem tudom, hogyan írják helyesen :$) sem nyilványíthatja alkományellenesnek, mert nem az. A törvény értelmében az ORTT-be a plitikai párok, parlamenti mandátumaik száma alapján arányosan delegálhatnak kuratóriumi tagokat, akik döntenek a frekvenciakiosztásról is. A törvény (médiatörvény) megváltoztatására minden ogy-i ciklusban készülnek tervezetek. Azonban, mint minden fontosabb döntés, ez is 2/3-os többséget igényel. Jelen politikai vívódás közepette viszont annak valószínűsége, h megszavazzák a változtatásokat, erősen konvergál a nullához.

Nem szeretek politizálni, nem is nyilvánítok véleményt egyik oldalra sem, de az,h egy ilyen szintű/minőségű döntést hoznak, már engem is arra sarkallt, h billentyűzetet ragadjak. Ha nem politikai adókat akarnának a Danubius és a Sláger helyére, nem érdekelne, egyiket sem nagyon hallgatom, de az, h még ott is egymás anyázását kell(ene) hallgatnom…a belem kifordul az ilyesmitől. Aki teheti, menekül itthonról…nem véletlenül. Csak,h éppenséggel azt felejtik, h máshol sem jobb, nem olcsóbb, csak kívülről a poshadt mézes csupor is vonzóbbnak tűnik.

Médiatörténelmi pillanataink egyike,amikor Bochkor Gábor felhívta telefonon és élő adásban a Danubius Pirítós tagjait,h a 2 adón egyszerre hallhassák az ő beszélgetésüket. Hihetetlen érzés lehet ezeknek az embereknek átélni mindent. Nekik, akik 10ensok éve a médiában forognak, akiknek életük a rádiózás és/vagy tévézés, h az egyik első és a leghallgatottabb rádióadó beáldoztatik a politika oltárán. Az most mellékes,h milyen fos zenét adtak vagy fél percenként reklámspot volt, de kellene ez azért az átlag magyarnak. Bár, ezt a kifejezést úgy utálom, mint minden sztereotípiát. Kepes András óraadó volt nálunk a fősulin és ő mondta mindig, h amíg egy Győzike shownak és Barátok köztnek nagyobb nézettsége van,mint bmilyen tudományos-ismeretterjesztő műsornak, addig a 110 fölötti IQ-val rendelkező nézőnek nincs helye a magyar médiafogyasztók között. Ha be is kapcsolom a tv-t (közel 150 csatornám van, még sem nézem), akkor is Discovery-t meg MTV Dance-t szoktam figyelni. Ezeken az adókon megy számomra hírértékkel bíró és értéket hordozó adás. Nem mondom,h nem láttam az előbb említett műsorokból egyetlen részt sem, mert hazudnék, de hogy háttérzajon kívül másnak nem jók, az is biztos!

Rádiózásra visszatérve…remélem, h pár éven belül reformálják a törvényi szabályozást és úgy az egész médiabeállítottságot és -fogyasztást, különben sosem leszünk képesek valóban európai színvonalú elektronikus vagy akár nyomtatott média előállítására!

A napokban befizettem az utam a Transmission 6 nevű zenei rendezvényre, mely minden évben novemberben kerül megrendezésre Prágában. Az idei már a harmadik TM bulim lesz és vhogy mindig vmi nagy változást hozott az életembe Így, a 25 felé erősen közeledve egyre többet gondolok arra, hogy az utóbbi időben mennyi változáson mentem kerestül, de főleg arra, hogy az elkövetkező 5 évem sorsdöntő lesz. Ez a pár évem fogja ugyanis vélhetően meghatározni az elkövetkező 20-30-at. Általában nem nagyon szoktam előre tervezni, vagyis de, de nincsen pontosan meg a fejemben, hogy akkor ennek így meg így kell megvalósulnia, csak maga a cél van meg bennem, hogy el kell/ el szeretném érni.

Ha arra gondolok, hogy egy éve hol tartottam és most hol vagyok, elég vicces listát tudnék összeállítani Elég csak annyit megemlítenem, hogy beköltöztem Budapestre és nem kell csöveznem senkinél vagy albérletben laknom és dolgozom (bár nem régóta). A magánéleti dolgokról nem is beszélve Tehát nem hiába mondtam, hogy a TM mindig megváltoztatott valamit bennem. Valószínűleg semmi köze nincsen ezekhez a folyamatokhoz, mégis ez egy olyan babona vagy hit bennem, ami felvillanyoz és optimizmussal tölt el rövid távon. Az pedig, hogy az elkövetkező 5-6 évnyi tervem hogyan valósul majd meg, még a jövő zenéje…

Amikor tudod,h nem jön, mégis várod,
Amikor tudod,h kár volt az egész, mégsem bánod,
Amikor meglátod, s hevesebben dobog szíved,
Amikor érzed,h érte remeg két kezed,
Amikor várod,h újra eljöjjön a pillanat,
Amikor várod,h újra odaadhasd neki magad,
Amikor várod hangját és szavait,
Amikor naponta felidézed magadban az együtt töltött órák emlékeit,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor arra vágsz,h megint feléd nyújtsa két kezét,
Amikor nem bírod már, hiszen kavarognak benned a szavak,
Amikor közeledben van és alig bírod türtőztetni magad,
Amikor elhiszed,h erre volt szükséged,
Amikor elhiszed,h míg együtt voltatok, ő is megőrült érted,
Amikor megijedsz,mert rossz nélküle élned.
Amikor újra aludnál és ébrednél mellette,
Amikor jó lenne, ha újra veled lenne,
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene.
Amikor rájössz, mit sem ér a józan ész,
Amikor döntesz,miért is ne, hiszen egyszer élsz,
Amikor rájössz,bármily rossz, mégis jó neked,
Amikor tudod,h TILOS, mégis újra és újra megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hiába tagadod, igenis SZERETED!!!