Teák – hétköznapi módon… Intro

Körülbelül egy éve intenzívebben fogyasztok teát. Mondjuk ehhez kellett az a lökés, hogy kollégám jelezte “Megint rendelünk teát Angliából, Twiningstől, érdekel?” – hát érdekelt. Korábban is ittam teát, nem a nulláról indítottam, de nagyon drága, nagyon nem hétköznapi teákkal kevéssé találkozok, drágábbakat ritkán vásárolok, csak amit a bótba lehet venni… vagy rendelni.

Nos, ezen ominózus rendeléskor a Twinings-től, beraktam a rendelős kosárba egy 48 (ami valójában 2×24) filteres válogatást. Itt találkoztam olyan ízekkel, hogy ihajj-csuhajj. Számíthatunk arra a sorozat folyamán, hogy egy-egy filtert innen is kielemzünk és várhatóan elég sokat vissza is fogok utalni erre – mert hogy ilyen kóstolós sorozatot csinálok teákból.

És hogy honnan indult ez az egész teázós dolog? Mint pótcselekvés, illetve a teák cserélgetése változatosságot biztosított a hétköznapokban és az otthoni gasztóban – sok-sok íz, mindig kéznél. És ha megittad az egyiket, jöhet a következő. Senki nem fog rád szólni, nem káros, sok folyadék miatt a veséd is hálás lesz.

Egy idő után már nem csak az íze érdekelt, hanem a tea színe is, pl. (Egy fasza rooibos tea vörös színe tud ütni – amit jól elrontunk egy “splash of milk” -kel.)

Szóval, ha már ilyen sok teát fogyasztok, arra gondoltam, hogy hétköznapi módon elkészített teákról egyszerű módon beszámolok. Az írások során az alábbiakat tessék figyelembe venni:

  • Nem vagyok gourmet semmilyen értelemben – még az is lehet, hogy az ízlelésem sem okés.
  • Az, hogy valami szép, finom, vagy éppen szar, az teljesen szubjektív – minden tiszteletem a fehér tea rajongóknak, tessenek helyet foglalni a mákos lecsó rajongók mellett!
  • Az egyik bögrém fél literes, kerámia, kék, IKEA-s.
  • A másik, üveg négy decis, az is IKEA-s.
  • Szálas tea áztatóm tojás, fém, nóném.
  • Kanál IKEA.
  • A víz forraló.
  • Nem szoktam különösebb rituálénak tekinteni egy-egy teázást.

Mindazonáltal…

  • Ha a teára az van írva, hogy 10 percig kell áztatni, akkor kb. addig áztatjuk.
  • Ha azt írja az útmutató, hogy 80-90 °C –os vízben áztassunk, akkor kicsit várunk forralás után – de azért nem hőmérőzünk.
  • Ha javasol tejet, akkor kipróbáljuk.
  • Ha nem javasol, akkor is előfordul, hogy kipróbáljuk. Ezek többnyire nem szoktak jól elsülni…
  • Nekem nem csak a tea növényből készült áztatott cucc minősül teának. Ha a bótba teaként adják, akkor az tea… pl.: gyümölcs teák, rooibos. Lásd előző bekezdés 1-es pont.
  • Se nem citromozunk, se nem citrompótlózunk – kivétel, mikor igen, de soha nem alap a citromozás.
  • Cukrozunk. Nem barna. Nem édesítő. Koronás…

Amit vizsgálni fogok: íz, szín (tej előtt), illat, összbenyomás. Aztán valami minősítést is kitalálok neki…

Egy fontos megjegyzés: NEM vagyok Twinings fanatikus, a kedvencem jelen pillanatban egy Demmer’s gyümölcs keverék… sőt, ha bele gondolok a 2. helyezett is onnan van.

És ehhez a bejegyzéshez passzoló “idézet”, ha már tea, akkor délutáni tea, meg Anglia, meg London. London?